Blog

Túl a csúcson

Ma hetvenéves a Terminátor. Gyerekként féltem tőle, mert Arnold Schwarzenegger tényleg úgy néz ki, mint egy élő szövethalmaz a fémvázon, nem?

Akkoriban inkább „Stallonés” voltam, bár ma már Sly képe is úgy néz ki, mintha a Rocky századik részét még mindig nem sikerült volna kihevernie, ráadásul allergiás is a duzzanatokat ápoló lóbalzsamra.

De nem is a bokszos-hősködős filmjei miatt kedveltem. A közelünkben lévő videótékából kb. 62-szer vettem ki a Túl a csúcson című filmjét. Valamiért nagyon megfogott az apa-fia sztori, ahogy Stallone kamionsofőrként, szabadon járja a világot, a pihenőkben meg szkanderversenyeken nyomja le a nagydarab bunkókat. Imádtam ezt a hollywoodi gagyit, teljesen magával ragadott, ahogy a tápos fiából is embert farag, s hiába voltam akkor kislány, Amerikát meg még térképen sem tudtam volna megmutatni, kb. a huszonnegyedik újranézésnél elhatároztam, hogy bizony én is kamionos leszek, a TIR engem úgy segéljen.

Ez nem csak pár hónapos fellángolás volt. Tizennégy évesen megszereztem a jogosítványt kismotorra – a narancssárga Komár motorommal száguldozni már majdnem kamion, nem?

Néhány évvel később, mikor a „B” kategóriásra hajtottam, pont olyan oktatót fogtam ki, aki kamionos oktatással is foglalkozott – Stallone keze, nem is lehetett más. Feri, a tanárom először megrökönyödött a kérdéseimen, mondta, nem igazán tud női kamionsofőrről (azóta már van néhány), meg igyekezett eloszlatni a hálivúdi ködöt is az agyamból azzal, hogy elég naturálisan ecsetelte, milyen mosakodási, alvási, evési lehetőségek vannak egy többhetes úton.

A tervemet azonban nem ő, hanem a képességeim taszították a szakadékba. Felmértem ugyanis, hogy ha egy kisPolskival is csak egy üres repülőgép hangárban tudok biztonságosan Y-ban megfordulni, illetve elképzelhetetlennek tartom, hogy bármikor az életben tolatva álljak be egy parkolóba, talán el kell engednem ezt a kamionosdit. Mert mi van, ha a benzinkútra úgy kanyarodok be, hogy felveszem a raktérbe a shopot meg a kutast is? Az már tényleg túl lenne a csúcson.

Viszont azért minden nem veszett el az álmaimból: egyetemista korunkban Gábor szobatársát simán lenyomtam szkanderban. Hasta la vista, baby… ;) 

 

@vonakriszta

Kövess az Instagramon

Hírlevél