Blog

Vágyakozni jó

Gyerekként az ember annyira, de annyira tud vágyakozni! Tiszta szívvel lelkesedni, szívdobogva várni a születésnapját, a karácsonyt, az osztálykirándulást, a nyaralást. Legalábbis mi úgy nőttünk fel, hogy nem voltunk elhalmozva minden nap valamivel, de a piros betűs alkalmaknak nagyon is megadták a szüleim a módját.

A szülinapokon mindig volt nagy torta, gyertyákkal, ahogy kell, becsomagolt ajándék, finom ételek, együttlét. Minden évben nyaraltunk a Balatonon. Már húszéves voltam, mikor először utaztunk külföldre. A két hét nyári együttlét maga volt a paradicsom: strandoltunk, játszottunk, beszélgettünk, kirándultunk, egymásra figyeltünk, tele voltunk élménnyel. Igaz, hogy egy szobában voltunk négyen, és sokszor csak walkmannel tudtam elaludni apukám horkolása miatt. Az is megesett, hogy egyedül maradtunk Jucussal odafent, míg a szüleim az üdülő által szervezett ismerkedési esten szórakoztak a hallban. Nem akartunk aludni, míg meg nem jönnek, így várakozás közben összeettünk minden szart: ananászbefőttet szőlőlével, kovászos uborkát, s nekem olyan gyomorrontásom lett másnapra, hogy három napig csak S alakban tudtam közlekedni, s ahol wc-t meg mosdót találtam, mindbe belehánytam. Bármilyen furcsa, ma már ez is szép emlék.

Nagyon sok mai gyerekkel ez már másképp van. Azt tapasztalom a környezetünkben is, hogy a lurkóknak folyamatosan megvan mindenük, sokaknak nem is kell ünnepet, alkalmat várni az ajándékokért. Mi is hajlamosak lennénk elkényeztetni Benit, de ő nagyon érdekes személyiség: soha semmiért nem követelőzött, igazán semmi iránt nem vágyakozott – sokszor mi erőltettük kicsi korában a bevásárlás alkalmával, válasszon már valamit. Ilyenkor kért egy sajtos kiflit. Tárgyakért, ajándékokért nem verte magát a földhöz, viszont a programokért nagyon tudott és tud lelkesedni.

Ha mondjuk hétfőn elárultuk neki, hogy a hétvégén találkozunk egy baráti családdal, gyerekekkel, nem lehetett vele bírni, s naponta ezerszer kérdezte meg, mikor, hogyan, kivel, merre… Úgyhogy ma már rutinosak vagyunk, s csak csütörtök körül áruljuk el az effajta terveket.

Ám van, amikor ő csinál nekünk programot. A múlt hétvégén találkoztunk egy rendezvényen a barátainkkal, Csillával és Matyival. Az Őrségben laknak, s Matyi egy félmondattal említette, hogy úgy tombolnak a szarvashormonok néhány napja feléjük, hogy a bőgő bika szinte a hintaágyukba hívogatja a csajt. Beni meghallotta ezt, s mivel imádja a szarvasbőgést meg úgy általában az erdőt, meghívatta magunkat Matyiékhoz holnapra. Épp úgy jött ki, hogy a környéken leszünk egy fesztiválon (félhivatalos program Gábornak), s onnan átmegyünk, át kell mennünk szarvaslesre, mert Beni – tőle teljesen szokatlan módon – szinte toporzékolt a vágytól, hogy erdőt akar járni holnap éjjel. Úgyhogy reméljük, holnap tele lesznek az őrségi erdők szarvasszerelemmel! Én meg azt szeretem nagyon, hogy a Gyerekem nem a kétszázadik legóért hisztizik, hanem élményt akar. Talán működik a példaadás! ???? 

@vonakriszta

Kövess az Instagramon

Hírlevél