Blog

Istent nem lehet átverni!

Ma nagycsütörtök van. Nem fogok idézetet kitenni, amit át sem érzek igazán, meg ájtatoskodni – ebben a hirtelen nagyon kereszténnyé lett országban megteszik majd a hivatalos szervek úgyis. Azt hiszik egyesek, ha napjában tízszer kijelentik, mekkora szentek is ők tulajdonképpen, le tudják kenyerezni a mennyországot. Ám én nem nézem Istent hülyének!

Röhögni ér!

Gyerekkoromban mindig legyintettem az idős rokonokra, akik arra vissza tudtak emlékezni, hogy ’62 telén nyakig érő hó esett, de azt nem tudták felidézni, mit ettek aznap reggelire. Kiskamaszként nem értettem, hogy lehet oly sokszor a múltba révedni, s kellemes nosztalgiával gondolni valamire, amit akkor én avíttnak, szánalmasnak gondoltam, ahelyett, hogy a jelenben élnének, s örülnének annak, hogy a világ halad, fejlődik, s nem kell például már a patakban mosni, mert vannak erre szerkezetek.

A humortalan emberekből lesznek a zsarnokok

Nagyon hálás vagyok a Teremtőnek (vagy Apunak meg Anyunak) a humorért, az (ön)ironikus látásmódért, ami adatott. Annyi, de annyi mindenen átsegít a magam elé tartott görbe tükör, meg persze a visszapillantó is, amiből a világot szemlélem.

Önbizalomgyilkos próbafülkék: a nő ennyit érdemel?

Nincs egy göncöm sem. Soha, semmilyen alkalomra. Ami van, az mind régi, avítt, unalmas, nem áll jól, kifakult, kövérít, nemisazénstílusom stb. Néha fel kell(ene) frissíteni a ruhatárat, de újabban egyre kevésbé van türelmem a bevásárlóközpontok egyenboltjaiban kotorászni, hogy a meglehetősen minimálisra hangolt lelkesedésem is lelohadjon a próbafülke tükrébe pillantva. Hogy sikerül elérniük azoknak a fényeknek és foncsoroknak, hogy az ember lánya egy 36-os fekete nadrágban is kövérnek lássa magát?! Merthogy annak látom magam, noha nincs testképzavarom. Konfekcióméretet hordok, ráadásul a fekete pantalló mindig jolly joker. Annak kellene lennie. Másnak talán az is. Bár szerintem nem.
@vonakriszta

Kövess az Instagramon

Hírlevél

Itt találkozhatsz velem