Blog

Röhögni ér!

Gyerekkoromban mindig legyintettem az idős rokonokra, akik arra vissza tudtak emlékezni, hogy ’62 telén nyakig érő hó esett, de azt nem tudták felidézni, mit ettek aznap reggelire. Kiskamaszként nem értettem, hogy lehet oly sokszor a múltba révedni, s kellemes nosztalgiával gondolni valamire, amit akkor én avíttnak, szánalmasnak gondoltam, ahelyett, hogy a jelenben élnének, s örülnének annak, hogy a világ halad, fejlődik, s nem kell például már a patakban mosni, mert vannak erre szerkezetek.

Egy tízéves gyerek mentheti meg a tragédiától társait?

Minden nyáron olvasunk legalább egy olyan hírt hetente, mely szerint felelőtlen szülők az autóban hagyták a gyermeküket és/vagy a háziállatukat. A szerencsétlen és kiszolgáltatott gyereket és állatot jobb esetben kiszabadítják a járókelők vagy a hatóságok, rosszabb esetben tragédia történik.
@vonakriszta

Kövess az Instagramon

Hírlevél

Itt találkozhatsz velem