Blog

A szorongást az anyatejjel szívjuk magunkba

Benedek rendszeresen úgy köszön el tőlem reggelente, hogy pontosan a megbeszélt időpontra érjek ám oda a suliba érte, mert ha kések, olybá veszi, valami baj történt velem. A minap 13 perccel később parkoltam le a fiam által vártnál, már hívtak is az iskola titkárságáról, merre vagyok, mert Gyermek aggódik. Hiába mondom neki, vigye magával a telefonját, hogy tudjak jelezni, ha valami mégis közbejön, erre nem hajlandó. Így a délutánok kettős stresszben telnek: én idegeskedek, s igyekszem úgy elindulni a munkahelyemről a másik kerületben lévő suliba, hogy még egy váratlan esemény – elterelés, dugó – se akassza meg az időtervet, Beni pedig azért szorong, vajon minden rendben van-e velem…
@vonakriszta

Kövess az Instagramon

Hírlevél

Itt találkozhatsz velem