Blog

Kriszta megkísértése

Aztán szépen leesett, hogy ez nem normális dolog. Nem tudok egy napból három olyan értékelhető momentumot felidézni, ami hozzám kötődik? Hát mi vagyok én? Szörnyeteg? Tömegpusztító fegyver? Sorozatgyilkos? Vírus vagy baktérium? Dehogy.

Röhögni ér!

Gyerekkoromban mindig legyintettem az idős rokonokra, akik arra vissza tudtak emlékezni, hogy ’62 telén nyakig érő hó esett, de azt nem tudták felidézni, mit ettek aznap reggelire. Kiskamaszként nem értettem, hogy lehet oly sokszor a múltba révedni, s kellemes nosztalgiával gondolni valamire, amit akkor én avíttnak, szánalmasnak gondoltam, ahelyett, hogy a jelenben élnének, s örülnének annak, hogy a világ halad, fejlődik, s nem kell például már a patakban mosni, mert vannak erre szerkezetek.

Ősszel beljebb jön a jó

A szerelmek mindig tavasszal meg nyáron esnek meg. Ilyenkor bizsereg a bőr és bizsereg a szív is. Lengébb a ruha, lazábbak az agytekervények, könnyebben beleakadnak egy szépen mosolygó szájba, ígéreteket kacsintó szempárba.
@vonakriszta

Kövess az Instagramon

Hírlevél

Itt találkozhatsz velem