Blog

Kriszta megkísértése

Aztán szépen leesett, hogy ez nem normális dolog. Nem tudok egy napból három olyan értékelhető momentumot felidézni, ami hozzám kötődik? Hát mi vagyok én? Szörnyeteg? Tömegpusztító fegyver? Sorozatgyilkos? Vírus vagy baktérium? Dehogy.

Én életem. Én életem?

Azt mondta R., a lélekgyógyászom, írjak blogot. Írjam ki magamból mindazt a tépelődést, nyüszítést, fájdalmat, dühöt, kedvetlenséget, demotivált érzést, értetlenséget, dagonyát a magam posványában, ami csak felbugyog azon az úton, amelyet a segítségével járok egy ideje.

Istent nem lehet átverni!

Ma nagycsütörtök van. Nem fogok idézetet kitenni, amit át sem érzek igazán, meg ájtatoskodni – ebben a hirtelen nagyon kereszténnyé lett országban megteszik majd a hivatalos szervek úgyis. Azt hiszik egyesek, ha napjában tízszer kijelentik, mekkora szentek is ők tulajdonképpen, le tudják kenyerezni a mennyországot. Ám én nem nézem Istent hülyének!

Tiszta lapot nem a világ osztogat - odabent kell nyitni!

Az elmúlt egy évben ugyanis elindultam egy önismereti úton, amelyre korábban nem volt sem időm, sem lehetőségem, de főleg bátorságom nem: rohadt nehéz meló ám az embernek lemenni a legmélyebb bugyraiba és levenni a fedőt a lélekkuktáról: jön fel és ki minden, amit már nem lehet visszanyelni - fel kell dolgozni. A feldolgozás pedig nem más, mint a tiszta lap. Az aznapi, a mindennapi tiszta lapom. Az érés, fejlődés, az egyre erősebb belső szabadság keresése és megélése.
@vonakriszta

Kövess az Instagramon

Hírlevél

Itt találkozhatsz velem