Blog

Szájbergyerek, te kérjél bocsánatot!

De nem! Vannak itt fincsibb dolgok is – Frank Underwood elégedetten csettintene. ???? Úgy két hónapja egyszer csak minden különösebb ok nélkül „letiltódott” a Google a gépemről. Azt írta ki a rendszer, hogy valamilyen vírus blokkolja a cuccot. Gondoltam, én vagyok a hülye, mert tarisznyás bölcsészként össze-vissza nyomogatok mindent, biztosan csúnyán mellényúltam valaminek. Újraindítottam százszor, bíbelődtem, semmi.

Mocskos gazemberek kontra #hellojonap

Szombaton együtt voltunk bevásárolni. Kellett ásványvíz, tisztítószerek, egy csomó olyan dolog, amit én nem szívesen cipelek, így kihasználom, ha Gábor itthon van. Állunk a pénztárnál, mögöttünk egy nyugdíjas hölgy. Pillangószemüvege mögött forgatja a szemét, a hányinger kerülgeti a láttunkra. Mikor Gábor átáll a pénztár pakoló részéhez, tehát tisztes távolságra az asszonyságtól, az sziszegve odasúgja nekem: - Mocskos gazemberek!

Röhögni ér!

Gyerekkoromban mindig legyintettem az idős rokonokra, akik arra vissza tudtak emlékezni, hogy ’62 telén nyakig érő hó esett, de azt nem tudták felidézni, mit ettek aznap reggelire. Kiskamaszként nem értettem, hogy lehet oly sokszor a múltba révedni, s kellemes nosztalgiával gondolni valamire, amit akkor én avíttnak, szánalmasnak gondoltam, ahelyett, hogy a jelenben élnének, s örülnének annak, hogy a világ halad, fejlődik, s nem kell például már a patakban mosni, mert vannak erre szerkezetek.

Szívem csücskei

Tűzoltógyerek vagyok. Hároméves voltam, mikor beköltöztünk a szekszárdi tűzoltóparancsnokság épületében kialakított szolgálati lakások egyikébe. Sosem felejtem el, piros radiátoraink voltak, mint a tűzoltó autók. Édesapám 24-48 órás munkarendben dolgozott, kezdetben vonulósként, később ügyeletes zászlósként. Óvodába indulás előtt reggelente a spájzban a kissámliról az asztalra állva lestem a parancsnokság udvarán az ún. váltást.
@vonakriszta

Kövess az Instagramon

Hírlevél

Itt találkozhatsz velem